Nem minden pad pipázó, és nem minden pipázópad pad

Mi a pipázópad definíciója?

Először is, nem biztos hogy pad. Lehet bármi, amin ülni lehet. Fontos, hogy kényelmesen és hosszan ülni. Tök mindegy, hogy pad, szék, fotel, szikla, kő, útpadka, árok széle, templom lépcsője…

Lehet egyszemélyes vagy dupla. Ha ennél többen ülnek rajta, már elveszíti pipázópad jellegét.

Mit lehet ott csinálni? Messzire nézni és látni, bele a tájba - erdővel, mezővel, rónával, heggyel, tengerrel, dombbal, patakkal, bármivel. A PIPÁZÓPAD LÉNYEGE SOSEM MAGA A PAD, HANEM AZ, AHOVA ONNAN ELLÁTSZ.

Fontos ott pipázni? Hát persze hogy nem. De dohányosoknak lehet.

Létezik pipázópad a város közepén, ember forgatagban? Nem. Az csak egy pad, amin lehet ülni és bámészkodni. A pipázópadról azért fontos valami nyugis dolgot látni, hogy az agyunk ne a látottakat értelmezze, hanem unalmában/nyugalmában a saját gondolatokat pörgesse. A jó pipázópad az, ahol elmúlik a haragom, ahol megoldást találok egy ‘fogalmam sincs mit csináljak’ kérdésre, ahol eszembe jut mit vegyek ajándékba - meg az is, kinek és mit felejtettem el elküldeni pénteken, ahol rájöttem, hogy elszámoltam a matek dolgozatban a 3.c feladatot. Ha sokat ülök a pipázópadon, nem fáj annyira a veszteség. Ha eleget ültem a pipázón, onnan mindig tettre készen és tervekkel a fejemben indulok.

Lehet a pipázón beszélgetni? Szerintem lehet. De csak ketten. Valahogy ketten tudunk úgy ülni és nézni a távolt, hogy közben a fejünkben cikázó gondolatok előbukkanjanak és ahhoz a másik ember jól tudjon kapcsolódni. Ha hárman vagyunk, ott már ketten mindig megpróbálják megfejteni a harmadikat, ott már valahogy nincs ilyen béke. Olyan pad is van, de az egy másik típus :)

Szoktunk a pipázópadon enni? Inni azt igen. Egy pohár a kézben - mindegy mi van benne - segít a távolba nézni. Szerintem a kaja nem. Az már csinálni kell és akkor elveszett a lényeg. A legegyszerűbb esetben is csomagolni kell, meg harapni, meg letörölni, mert lecsöppent, meg kiszedni belőle a bogarat…

A kép Sesto-ban (Dolomitok, Olaszország) készült, a kedvenc hegyemről. Ide járunk síelni. A hegy nevét már ezerszer megnéztem a térképen, soha nem jegyeztem meg. Nem fontos. Egy pörgős, hajtós, mindig csinálós év után itt megérzem, hol a helyem a világban. Nekem a Dolomitok elég ahhoz, hogy rájöjjek, milyen kicsi krumplik vagyunk itt ebben a játékban a mi kis terveinkkel és mennyire nem mi osztjuk a lapokat a természettel szemben.