Coolingoltunk, csak nem tudtunk róla

Hollandia-Giethoorn

Nyaralásról hazafelé olvastam egy cikket arról, hogy divat lett a coolcation. Meglepetésemre az derült ki, hogy annyira divatosak vagyunk,  mi már túl is vagyunk rajta, pedig addig a pillanatig a kifejezést sem ismertem.

A cikk szerint az idei nyáron jelentősen megnőtt a skandináv országokban nyaraló turisták száma. Az elmúlt években július-augusztusban nagy volt a hőség a szokásos turista célpont mediterrán országokban, így sokan döntöttek amellett, hogy a hőség elől hűvösebb országokba mennek pihenni. Ennek a neve lett ‘cooling’.

Én egy kifejezetten nyár imádó, a meleget jól bíró ember vagyok. Ebből fakadóan a családom is ehhez szokott. (Nem hagytam sok választást) Sok nyáron néztek már minket hülyének az elmúlt években déli 12 órakor görög és római romok között bolyongva. Meleg volt, de jobban bírtuk, mint a korai kelést…Tavaly viszont Szicíliában megismerkedtünk a hőségnek egy olyan verziójával, ami már nem csak arról szól, hogy bírjuk-e a meleget vagy sem. Amikor megolvadnak utak és csövek és ezért nem közlekednek járművek, elmegy az áram és nincs víz. (És hiába hívjuk a hotel portást hogy jöjjön a szerelő, mert az egész szigeten nincs.)Amikor a sziget minden részén tűz van, napokig, nem járnak repülők, nem lehet közlekedni utakon, a tegnap reggel még gyönyörű dombok helyén az autó pálya mellett egy fekete semmi van mára és hálás lehetsz, hogy Te egy kicsit előbb vezettél arra…Amikor a sok kirándulás után tengerparti hűsölést tervezel és olyan forró a homok, hogy papucsban megég a lábad , a tenger 30 fokos pisi és egész nap csak azzal vagy elfoglalva, hogy hogy húzd minél kisebbre magad a napernyő alatt hogy véletlenül semmid se lógjon ki és arra is  ügyelj,  hogy a napszemüvegedet soha ne vedd le és tedd le sehova egy pillanatra sem, mert visszahúzva megégeti az orrod…Na akkor ezen kénytelen vagy elgondolkodni, hogy ez valóban nyaralás-e. Lehet ott élni , persze, szuper hely nyáron is, de akik ott élnek, erre rendezkedtek be. Azért kár olyan messzire utazni, hogy délután 16h-ig csukott paletták mögött sziesztázva próbáljunk túlélni…

Így nézett ki tavaly a szicíliai szállásunk körül a domb a tűz után, ami közvetlenül a szemünk láttára keletkezett (annyira, hogy először el sem hittem, de a végén én szóltam a szállásadónak, hogy hívjon tűzoltókat).

Na így merült fel a gondolat, hogy akkor idén nézzünk egy kevésbé forró helyet a nyaralásra és lehet, hogy ezeket a déli helyeket az év más szakában kell látogatnunk a jövőben. A felmerült északi országokat én lealkudtam egy köztes megoldásra, így kerültünk Németországon keresztül Belgiumba és Hollandiába. Utálom az esőt, van egy személyes küzdelmem magammal, hogy megértsem, esőben is lehet mindent csinálni, csak kell hozzá esőkabát. Emiatt kicsit féltem és nagyon készültem lélekben. A csomagolás külön küzdelem volt nekem, mert nem ment a rutin fürdőruha, trikók, nyári ez-az, flip-flop-meg egy pulcsi magyar rutin szerint , ‘hátha megyünk barlangba’. Hát semmilyen félelmem nem igazolódott-egy fél napot szemerkélt az eső, egy nap volt rajtam farmer, de délutánra már akkor is a pokolba kívántam. Végig nagyon kellemes nyárias, de mindig elviselhető idő volt.

Mindig nagyon érdekes tanulságokat hoz, ha az ember ezt a ‘globális felmelegedés’ kérdést más országokból is megnézi. Itthon mondogatjuk, anyázunk a hőség miatt, az aszály miatt, a felhőszakadások miatt, de alapvetően szépen lassan szokjuk, mint minden mást is és már nem is emlékszünk , honnan indultunk. Nekem Hollandiában a napágyon hencseregve-olvasgatva esett le, hogy én itthon már hosszú évek óta nem tudok napon fél óránál többet feküdni, mert szénné égek és gutaütést kapok. Azt hittem azért, mert már kinőttem belőle. Szoktam emlegetni, hogy vizsgaidőszakban a kertben napozva tanultam walkmannal a fülemen, ami azért kellett, hogy ha a 30 perces kazetta lejár, megforduljak, hogy egyenletesen barnuljak. Most jöttem rá, hogy nem én nőttem ki ebből, hanem Közép-Európa időjárása. Hollandiában ezt még simán hoznám Kotler Marketing könyvével is. Itthon meg már az A oldalt nem tudnám végighallgatni, mert a walkmanbe beolvadna az elem, a fejhallgatóról meg a fülemre égne a szivacs.

Odautunkon Stuttgartban nagyon kedves német ismerőseinknél vendégeskedtünk. Teljes ámulattal néztem a kertjüket, amiben minden megtermett és pont olyan volt, mint az én gyerekkoromban itthon. Paradicsom, málna, szeder, egres, őszibarack, kajszi és még ezer minden. Emlékszem kb.30 éve, mikor először nálunk jártak, még ők ámuldoztak és irigykedtek, hogy itt micsoda gyümölcsök teremnek , de jó nekünk. És most Magyarország déli részén ott tartunk, hogy északra kell mennünk finom málnát enni…

Nézegettem és csodáltam a virágos kerteket. Mindenütt olyan ‘mama kertje gyerekkoromból’ érzésem volt. Azokkal a virágokkal és növényekkel, ami a gyerekkorunk természetes látványa volt minden kertben. És amiket mi most erre emlékezve minden tavasszal beszerzünk palántaként, magban, cserépben. És ami minden nyáron kipusztul nálunk újra és újra. Legyintünk, hogy ‘ezzel valami lett’ és jövőre újra vesszük. És jövőre majd újra elpusztul.

12 napot nyaraltunk. A kertünket addig nem öntözte senki. Tavaly készülve ezekre a nyarakra építettünk egy nagynak gondolt ciszternát. Idén tavasszal elég sokat esett az eső. Még nem lett vége a júliusnak teljesen, mikor a ciszternából elfogyott a víz és azóta nem is esett bele semmi sem. Hazaérve egy nagyon tanulságos látvány fogadott minket. Minden kiszáradt-van ami teljesen, van ami még javítható, kivéve a képen látható növényeket.

A gránátalma bokron van két termés-szépen növöget. Az 1 éve kiültetett derékig érő olajfánkon nő az olajbogyó. És csodaszépre kivirágzott a bougainvillea. Nem Toscanaban történt mindez, hanem itt Martonfán.

Az elmúlt évek olasz kirándulásain egy csomót fényképeztem, milyen növények és hogy élnek meg arra felé. Én már megbarátkoztam vele, hogy elengedem a dáliákat, tátikákat. Inkább előveszem a képeimet déli vidékekről és próbálok átállni erre gondolatban. Fügénk már most annyi van, kutatnom kell, mire lehet értelmesen hasznosítani. Egresért meg málnáért majd eljárok Stuttgartba. Tavasszal a kertésztől meg ilyen növényeket hozok, mint itt alább a képen.