Félelem és reszketés a Kárpát-medencében, avagy tiszta vizet igyanak az állatok

Már ma elkezdődött az ijesztgetés a hőségriadóval. Egészen elképedek rajta, ez milyen jól alkalmas emberek tömegének megrémisztésére. Sorban lepnek meg ismerőseim a ‘ma nem, mert nagyon meleg van’ mondatokkal. Olyan emberek is, akik amúgy évtizedek óta trópusi szigeteken telelnek, kopár forró szigeteken nyaralnak. Most meg félnek délben elmenni ebédért Magyarországon, mert ‘vörös riasztás van’.

Csak hát az emberiség sokkal nagyobb része ennél sokkal melegebben éli a mindennapjait vígan, mit sem tudva a vörös riasztásról. Vagy ha tud is róla, mindegy is, mert attól még élni kell. Tudjuk, tudjuk, csak nem sejtjük, hogy egyre több ilyen napunk lesz a nyarainkon. Nem hiszem, hogy az a jó irány, hogy akkor ezentúl egész nyáron lavórba áztatott lábbal, vizes törcsivel a nyakunkban ülünk a sötét szobában és jajgatunk, hogy ezt nem lehet kibírni. Merthogy ki lehet. Csak el kéne fogadni, hogy ez a helyzet és el kéne kezdeni hozzá alkalmazkodni. Első körben lehetne egészen egyszerű dolgokkal is. Például víz ivással.

Nem is értem egyáltalán, hogy lettünk mi ilyen ‘keveset iszik’ nemzet. Ahol gyerekkorban csak a tanévzárón ájuldozik miatta mindenki, aztán hosszú évekig élünk fejfájással , míg el nem jön az a kor, ahol már hullanak a nem ivó nyugdíjasok utcán, buszon, vásárcsarnokban, mindenütt.

Mama gyerekkoromban a kertben mindig azt mondta, egyek egy meggyet és ne köpjem ki a magját, akkor nem leszek szomjas… Mekkora hülyeség ez már? Miért nem ittunk inkább? Gondolom ez az ő gyerekkorában onnét jött, hogy a vízhordó hozta egyszer a kannát, ha kifogyott, a kutya sem ment el újra a kútra. De az én gyerekkoromban már akár 5 kanna víz is felfért volna a Terra trakeszra, amivel mentünk…

Gyerekeim iskolás éveiben sokat osztályharcoltam azért, hogy az iskolában órán lehessen inni. Szerencsére ez már csak néhány pedagógusnak nem triviális, pedig azt sem értem, ők miért nem a kulacsukkal mennek az órára.

Nyugdíjas családtagjaim mindegyikének vettem jó kis kulacsot, egyetlen egy megajándékozott használja csak vígan. Többiek azt mondták, nem praktikus?!

Ha az ember egy déli országban leül egy étteremben, azonnal kapja a kancsó vizet és poharat hozzá. Akkor is, ha még azt sem tudják, vesz-e majd valamit. Nálunk ha valaki csapvizet kér, a válasz általában a ‘csak ásványvizet tudok hozni’, jobb esetben ‘szódánk van’. Vagy hoz valami nagyon puccparádé üvegben valamit, ami állítólag 7850m magasan fakadó hegyi kristályvíz és 1 dl ára 600 Ft akciósan, mert aznap menüben van.

Na szóval, jön a kánikula, tessék sok vizet inni! (Nem, a sör nem helyettesíti a vizet, azt majd igyátok este a meccs mellé.) És kezdjük el természetesnek venni, hogy a melegben életben maradás alapja, hogy víz jár mindenhol mindenkinek. Első körben szerintem ezt betartva +naptej +kalap kombóval spékelve nem nagyon kell rettegni a melegtől. Az a jó a nyárban.