Illik-e a temetőben pipázni?
Úgy vagyok én az illemmel, mint Süsü. Tudok egy csomó illemszabályt, hogy ‘üdvözöllek dicső lovag…’ meg ilyesmi, csak nem mindig jut eszembe, vagy eszembe jut, de nem nagyon értem, vagy értem is, el is mondom, aztán mégis felborulnak azok a hordók mikor bemegyek…
És valahogy hasonlóan kettős a viszonyom a temetőkkel is. Mindig is szerettem ismeretlen temetőkben sétálni. Sosem értettem a ‘hú de félelmetes ‘ jellegű mondásokat, szerintem a világ legbékésebb helye. (Igaz, én Kölcsey Huszt című versét is bírtam a sír szele kéllel, meg az integető lebegő rémalakkal-bár szerintem nem teljesen az van a fejemben erről a versről, mint amit a magyar tanárok szövetsége a hivatalos verselemzésében közzétett…) A temetők általában nagyon klassz helyen vannak. Többnyire szépek, sokszor tök érdekesek, néha meg azért érdekesek, mert giccsesen csúnyák.
Ez pl. egy szlovén temető
És ha kicsit olvasgatunk, egész érdekes családtörténet vázlatok bukkannak ott elő. Évszámokkal, fényképekkel, feliratokban üzenetekkel. Egyszer egy ismerős kisfiú akire sokat vigyázott a szomszéd néni azt mesélte nekünk, hogy a nénivel járnak sétálni a temetőbe képeket nézegetni. Akkor ezen tök jót röhögtünk. Pedig igazából én is szoktam képeket nézegetni.
Engem gyerekként mama mindig tovább vonszolt a ‘nem a mi ‘ sírjainktól, hogy ott ‘nem illik’ bámészkodni, hozzányúlni meg aztán főleg. Az egyik hetényi ‘szomszéd síron’ volt egy olyan díszbokor, aminek az a fehér bogyója van, amit ha megnyomunk, kipukkad. Hát én csak azért mentem mindig, mert ezt én imádtam pukkantgatni, amit persze nem illett… De rálépve is pukkant és azt már mama nem látta:)
A saját temetőinkbe viszont nem sokat jártam. Nem éreztem soha, hogy én ezen keresztül kapcsolódnék azokhoz, akik már nincsenek itt. A Halottak Napi temetőzés szokásos/illendő formáit kifejezetten nem szeretem. Mindig inkább értelmezhetetlen volt nekem a tömeg, az egymást köszöntgető ismerősök, a tolongás a sírok közötti ösvényeken a szomszéd családokkal. Hacsak tehetem, megvárom a sötétet, akkor már legalább nem ismer fel senki, nem kell integetni senkinek. Főleg, ha szemüveg nélkül megyek és nem ismerek fel senkit…
Aztán új helyzet állt elő a családban. Már nincs, aki a sírokat gondozza. Vagyis van, csak én vagyok az. Így kénytelen vagyok arra járni gyakrabban. És rájöttem, hogy a temetőben járni kifejezetten jó. Allergiás vagyok a nyárfaszöszre, utálom a nyárfákat. Martonfán a temető mellett van néhány nagy nyárfa. És ezeket bírom. A szél rezgeti a leveleit mindig és a kilátás innen is egészen pompás.
Martonfa egy kicsi falu, ahol mindenki ismer mindenkit. Néhány évtized után a temetőben is egyre többeket. Egészen új élmény lett ez nekem, hogy jövök-megyek, látom a neveket és jönnek a fejemben a storyk régi és nem olyan régi évekből. Tökéletes hely egy pipázópadnak. Csak hát illik-e itt pipázni? És tényleg nem illik ‘mások’ sírját piszkálni? Mert hát ezeket a másokat én ismerem.
Az alföldi temetőben ha valaki rendbe tette a sírt, körbe gereblyézi. A homokban nagyon jól látszik, szép csíkos, mások is látják, hogy ez ‘hú de rendben van’. És akkor az ember a másik sorban megy, hogy össze ne tapossa-ahogy a másik mama szerint ‘illett’.
Én ezzel az illemszabállyal sem nagyon tudok mit kezdeni. Meg a temetőben ‘rend’-nek nevezett renddel sem. Nekem ott a rend az a természet rendje. Az őszi színes szanaszét fújt levelek, az nekem októberben a rend. A sok tökéletesen tiszta márvány is egyfajta rend. Többször, több embertől hallottam, hogy az azért jó, mert nem kell gondozni, akkor is ‘rendben van’, ha az ember hozzátartozói csak évente járnak arra…
Ezt pl. én ezt tök rendnek láttam. Tény, hogy az angol kerteket nem az én kedvemért találták fel…
És vajon tényleg nem illik a ‘más’ sírjához nyúlni? Tudom, klasszik vígjátékok sorában van olyan jelenet, ahol az özvegy szedi össze a sírra tett mindenfélét és szidja a férje rokonait…De ugye egy embernek a szűk családján kívül még sok-sok más ismerőse is van. És lehet, hogy ők is emlékeznének arra járva úgy, ahogy ők szeretnék.
Illik ‘más’ sírjára virágot ültetni? Hát nem tudom. Mindenesetre nekem maradt néhány tulipán hagymám. Ha véletlenül valaki azt látná tavasszal, hogy kinőtt egy fekete tulipán a sír mellett, amit nem ő ültetett, hát akkor ki tudja mi történhetett??
És hogy illik-e a temetőben pipázni? Nem tudom. Pedig még Görög Ibolya könyvében is megnéztem. Nem írt róla semmit. Úgyhogy szerintem illik.
