Pulóver mese
Egyetlen kép van nálunk anyuékról a falon. Nemrég pakolászás közben találtam, sosem láttam korábban, de tudtam, hogy ez lesz az, ami kikerül. Nem nagyon értette más, hogy mit látok rajta. Én sem tudtam, de egyszerűen ez a kép adja vissza azt, ami a fejemben is van róluk.
Aztán megérkezett tesóm, ránézett és az első kérdése ez volt: ‘Emlékszel, hogy ezzel a pulcsival terítette le apu a macskát, mikor kihúzta az orrába akadt drótot?’ És emlékszem. Meg most már azt is tudom, mi fogott meg ebben a képben. A pulóverek. Amiről tudom, hogy apu húga kötötte és három készült belőle-magának és apuéknak. Igazából én arra már nem emlékszem, hogy hordták-valószínűleg akkor még nem is éltem, de aztán később más formában minden felé felbukkant.
Hétvégén pakoltam elő a téli kötött pulcsijaimat és rájöttem, hogy van köztük 20 éves és néhány hónapos is. A probléma az, hogy én nem látom az állapotuk közti különbséget. Meg tudom mondani, melyik honnét származik és miféle helyeken jártam már benne, de én mindről csak a ‘kedvenc pulcsim’ módra tudok gondolkodni. A dilemma úgy ütötte fel a fejét, hogy más ismerősökön mindig észre veszem, hogy ezt a pulcsit már jó lenne kidobni, mert olyan csúnyán bolyhos, lerobbant. Feltételezhetem, hogy én mindig nagyon jó vásárt csináltam és az én pulcsijaim nem olyanok, de hát az elég nagyfokú naivitást jelezne-ami azért nem a sajátom… Bár van egy olyan pulcsim, amit 2003-ban a Jeans Clubban vettem életem párjával első közös ruha vásárlásunkon. És annak tényleg nincs semmi baja. Optimista verzióban a szerelem konzerválta, pesszimista verzióban meg nem szeretném tudni, miből gyártották azt anno Bangladesben…Mindegy, biztosan egészséges!
Mindezen addig-addig gondolkodtam, hogy tegnap csak elballagtam pulcsit nézni.
Alul a régi, felette az új szerzemény
Mit gondoltok mi történt? Hát vettem. Egész hasonló színűt a régihez. És a próbafülkében valóban láttam a kettő közti különbséget. Aztán haza jöttem és hova tettem őket? Nem, egyet sem a kukába. Mindkettőt a mosásba 😁
Akkor jutott eszembe apu pulóvere. Az egyetlen, amit ismertem, fekete volt, a végén már sok helyen lyukas. Alapvetően pólóban járt, mínuszok esetén esetleg felvette a fekete pulcsit, ha sokáig volt kint. Sok családi vita zajlott a pulcsi körül, mert anyu újat akart venni, mama meg egyenesen szégyenletesnek tartotta, hogy ebben valaki megjelenik Martonfa korzóin (értsd: főleg a pincesoron). Anyu egyszer ki is dobta a szemétdombra, de apu visszahozta, mert hát ugye az még egy tökéletesen jó pulcsi volt. Kizárólag a hasán volt egy nagyobb lyuk, tényleg…
Azt hiszem, én ennek a pulcsinak köszönhetem, hogy kiválóan kezelek mindenféle ügynököt és erőszakos árust. Történt, hogy csengettek, apu nyitott ajtót a fekete pulcsiban. Az ajtó előtt két házaló árus állt, tudjátok, a csíkos szatyrosok! Belekezdtek a szövegükbe ‘fiatal ember nagyon szép gyapjú pulóvereket tessék…’. Apu válasza azonnal: ‘De hát nekem már van nagyon szép pulóverem köszönöm szépen, nézzék!’ Én mögötte álltam, de soha nem fogom elfelejteni a két nő elképedt arcát, ahogy nézték a pulcsiból kilógó hasát, én meg pukkadozva röhögtem. Egyetlen további mondatot sem szóltak, csak megfordultak és elmentek. Én meg részt vettem életem leghasznosabb fél perces kommunikációs tréningjén.
Nem tudom, mások hogy állnak régi kötött pulcsikkal. De tanulságként muszáj elmesélnem, hogy amikor nagy kínok között arra jutottam 1-1 darab kapcsán, hogy beteszem a ruha adományos zsákba, akkor valami történt a fejemben. Zsákba bedob, utána néz, kivesz és akkor egyszer csak elkezdtem úgy látni, hogy ez tök gáz, ezt már nem tehetem az adományba, majd jó lesz a macska házba télen. Szóval ki tudja, mi is egy kötött pulóver szavatossági ideje valójában?!