Ma van a szülinapom-pom-pom…
Látom ezt a számot és tudom is, hogy ennyi évvel ezelőtt születtem, de a világon semmilyen módon nem érzek kapcsolatot a számokban kifejezett életkorom és magam között. Valamikor 40 után egyszer csak lett egy pillanat, amikortól ha kérdezik, mindig meg tudom mondani, hogy hány éves vagyok, de nem jelent nekem semmit a puszta statisztikai adaton kívül.
Az én gyerekkoromban a szülinap még nem jelentett 50 fős partyt tűzijátékkal és Varázs Póninak öltözött animátorokkal. Egyetlen gyerekkori szülinapomra és ajándékomra sem emlékszem. Pedig egész kicsi gyerekkororomból is nagyon sok emlékem van. Biztos volt mindig tortám. A többi nem lehetett olyan fergeteg, mert nem maradt meg. Egyetlen egyszer volt valami zsúr is, de oda is csak nagyon korlátozott számú vendéget hívhattam. Ezt biztosan nem én terveztem így, mert nem voltam nagyon antiszociális gyerek. Mások zsúrjaira emlékszem-leginkább arra, hogy Pattiéknál volt habos kakaó, Beáéknál meg Suhajda😍Meg Éviéknél ott egyeztünk meg abban, hogy az a disznóól, amiben nincsenek náluk disznók, lehet a Makk Marci őrs őrsi búvóhelye. (Lett is, vittünk csinos makramét a falra, hogy otthonosabb legyen.)
Életem első 30 évéből ezt az egy szülinapi képet találtam. A 20. szülinapomon készült, egy erdélyi sítáborban Borsán pirosra sült arccal, a világítás nélküli hotel folyosón. Kb. a 15. szülinapomtól a 33-ig a szülinap= BULI volt az egyenlet. Aztán megszületett Doma és ez a lehetőség-mint oly sok más nőnek is széles kis hazánkban- elmúlt.
Akadt az életemben 1-2 meglepetés buli is. Nem könnyű engem ( örök tervező mestert) úgy meglepni, hogy az biztosan a féktelen örömről szóljon az első pillanattól. Az egyiken elvileg kettesben indultunk vacsizni és mikor leértünk a pincébe, láttam, hogy tök tele van. A meglepetést szervező életem párját még a lépcsőn jól lecsesztem, hogy még asztalt sem foglalt és itt nincs is hely. Percek teltek el, mire felfogtam, hogy én abban az étteremben fura módon mindenkit ismerek…
A 40 nem volt könnyű. Én nem hiszek abban, hogy az életközepi válság megúszható lenne. Azt valamikor fogni, érteni és megugrani szükséges. Ha valaki annyira szerencsés, mint én és élete A oldalán soha semmije nem fáj, semmi baja, sosem került orvosok közelébe, akkor az első derék fájás egész meglepetésként éri. Hosszú hetekig nem értettem, mikor fájó csípővel elmentem a háziorvoshoz, az össze-vissza tűrögetett és azt mondta, hogy a koromhoz képest tök jó, mindenem mozog mindenfelé, majd elmúlik…Egyébként tényleg elmúlt, de a ‘koromhoz képest’ mondást nem tudtam akkor megérteni. Mikor megértettem, akkor elkeseredtem, de aztán szépen rájöttem, hogy a B oldalon is süt a nap.
Érdekes nézni, hogy tényleg van, aki ilyenkor szeretne hirtelen fiatal lenni és valamiket pótolni. Mindenhova is elmenni, minden buliban is részt venni. Rám pont ellenkező hatással volt a múló idő felismerése. Pont azt éreztem meg, hogy minden nem fér bele. Csak a jó buliba kell elmenni, csak a jó emberekkel kell találkozni és időt tölteni, csak a jó könyveket kell végig olvasni. És a rossz bort nem lehet, hanem kötelező a filodendron cserepébe önteni. Ezen az úton járni azért nem megy karc mentesen. De szerintem megéri.
Állítólag az ember a szülinapján magát kell, hogy ünnepelje. Ebben nem vagyok nagyon jó. Volt olyan év, mikor szabira mentem. Most azért nem tettem, mert tudtam, hogy az igazából csak a mai feladataim holnapra söprése. Ebben nem biztos, hogy igazam van, mert úgy dél körül kb. már nagyon mással töltöttem volna az időmet. Azért kicsit később sikerült is, ha így hétfő estére nem is lett belőle fergeteg party.
Az 50. szülinapom előtt támadt az a gondolatom, hogy jó lenne egy nap, amit együtt töltök mindenkivel is, akik az életem első 50 évében fontosak voltak nekem valamikor, valahol. Kitaláltam, mi lenne az ideális program. Megírtam a listát, ki legyen ott. Azóta minden szülinapom előtt előkerül és sosem lesz belőle semmi sem. Annál a pontnál mindig elakadok, hogy akkor én most mindenkinek megírom, hogy lesz ez a buli. Először azzal magyaráztam, hogy olyan kiszámíthatatlan ilyenkor, milyen idő van, meg mindenki beteg. Meg mindig van valami. Aztán beláttam, hogy a valami az máskor is mindig van. Főleg, ha én is ott vagyok…Aztán lassan kezdett világlani, hogy én ezt a ‘megünnepeljük a szülinapom’ dolgot nem tudom hova tenni. Hogy tök jó lenne, ha összegyűlnénk sokan egy kiváló buliba torkolló vidám napra. Csak úgy. De oda nem kell a szülinapom-pom-pom…